Ápr. 16-án szerdán este a család
Skóciába utazott a húsvéti szünetre, így enyém volt a ház 5 napig! Nagyon
élveztem a csöndet és nyugit, sokat sütöttem, főztem, takarítottam. Csütörtökön
cukkini krémleves, császsármorzsa volt az ebéd, délután pedig elmentem a magyar
boltba, hogy megvegyem a húsvéti sonkát (1,5kg-s volt a legkisebb, kb. egy
hónapig tartott, mire elfogyott…)
Pénteken kenyeret sütöttem, hogy a kenyér-víz
böjt kicsit elviselhetőbb legyen. Szombat estére vártam Enikőt, amire
igyekeztem előre készülni, de pénteken alig tudtam valamit csinálni, mert
szinte mindent meg kellett kóstolni. Így csak sonkát főztem és kalácsot sütöttem–ez
volt a próba, mert nem mertem bevállalni, hogy nem sikerül, mert szinte minden
bolt be volt zárva, ott álltunk volna kenyér nélkül, az elég kellemetlen lett
volna. Viszont iszonyatosan nehéz volt megállni, hogy amikor elkészült, ne
harapjak bele azonnal. Olyan jó illata volt! Egy egész éjszakát kellett várnom…
Nagyon hosszú volt, nem is bírtam sokáig aludni, meg kellett kóstolnom! Szombat
délelőtt kukorica salátát, madártejet készítettem, és megsütöttem a második
kalácsot. Enikő fél4 körül érkezett, együtt mentünk a (3óra hosszat tartó)
húsvéti misére, (a keresztelés igazán érdekes volt: a keresztelendőket nyakon
öntötte a pap a szenteltvízzel, ami után volt 10 perc szünet/éneklés, amíg
átöltöztek… Mindeközben mi ott fagyoskodtunk, nekik sem lehetett melegük) utána
pedig elfogyasztottuk az igazi, magyar húsvéti vacsorát!
Másnap bablevest és Gundel-palacsintát
ettünk! Szuper hétvége volt, nagyon élveztem!
Máj. elsejére egy nagyon fincsi
tortát készítettünk Janával. http://www.bbc.co.uk/food/recipes/hazelnut_dacquoise_98875 A youth clubban volt az egyik
segítőnek a szülinapja, meg Barnus öcsém szülinapjára is emlékeztem.
Máj. 3-án Cambridge-be mentem
Janával. Hajókáztunk a Cam folyón, kóstoltunk fudge-ot, pizzáztunk a Pizza
Expressben egy cider/sör mellett, újabb szuper napot töltöttünk együtt.
4-én a Harry Potter Studioba
mentünk, izgalmas volt látni a díszleteket, helyszíneket, ahol a film
játszódott. Utána élvezettel néztük a filmeket, amiket már sokkal jobban
ismertünk a múzeum után.
5-én Hatfield Kastélyba mentünk,
meg a parkban sétáltunk. Ismét gyönyörű időnk volt, a képeken láthatjátok.
10-én Willa (anglikán)
keresztelője volt. Sokan eljöttek a családból, barátok is voltak szép számmal.
Janát is meghívták, így nekem is volt társaságom. Hihetetlen gyönyörűen sütött
a nap, a délután nagy részében csak napoztunk, én le is égtem. Ettünk, ittunk,
én talán kicsit túl sok pezsgőt… Páran körbejártak és feltöltötték az üres
poharakat… Ajajjj :D :D Másnap kicsit furán éreztem magam :D :D
17-én megint mentem az öregek
otthonába a bérmálkozó csoporttal. Nem könnyű beszélgetni az öregekkel, de
remélem, ők értékelik, hogy megyünk hozzájuk.
24-én reggel 4:45kor keltem, hogy
egy hétvégét Anglia északi részén töltsünk. Autóval mentünk, én vezettem, ami
elég stresszes volt, hiszen nem az én autóm, 3 lány jött még velem, őértük is
én voltan felelős, az időjárás sem mindig kedvezett, és nem mellesleg először
vezettem ilyen hosszú úton. Szombat reggel egy négyórás út elé néztünk, eleinte
iszonyatosan ömlött az eső, borzalmasak voltak a látási viszonyok, minden
alkalommal, amikor beértünk egy felüljáró alá, egy pillanatra fellélegeztem. 2
megállás után megérkeztünk a Lake District-be, Bowness-on-Windermere-be. Hajókáztunk, sétáltunk,
gyönyörködtünk a tájban, élveztünk a friss levegőt, majd a séta rohanással
végződött, mert egy korábbi hajót akartunk elérni, ami visszavitt a kiindulási
ponthoz, hogy legyen időnk még Blackpoolban is körülnézni, ahol a szállásunk
volt.
Szerencsére elértük a hajót, egy órás út után megérkeztünk Blackpoolba, a
szállásunk olcsó volt, de ahhoz képest nagyon közel volt a tengerparthoz.
Szombat este mentem misére Janával, hogy vasárnap korán tudjunk indulni. Egy lengyel
pap tartotta a misét, akivel utána beszélgettünk és kiderült, hogy volt
Miskolcon egy lelkigyakorlaton! Mise után lementünk a tengerpartra, láttuk a
naplementét, végül csatlakoztunk Eugenia-hoz és Celia-hoz, a két spanyol au pairhez,
akik a Bajnokok Ligája döntőjét nézték egy kocsmában.
Vasárnap reggel újra útnak
indultunk, ezúttal Yorkba. Megint esőben kellett vezetni, amit nagyon nem
szeretek, de végül minden rendben volt. Napközben is sokat esett, már nagyon
fáradt voltam, mindezek után a frászt hoztam magamra, amikor venni akartam egy
muffint egy boltban, ahol volt glutén-mentes muffin is (igyekszem nem venni
olyan helyeken édességet, ahol Jana nem tud….), mert a pénztárcám nem volt
a táskámban! Reggel a parkolóért
fizettem, azóta nem használtam, úgyhogy abban reménykedtem, hogy az autóban
hagytam. Visszamentem, szerencsére ott volt, de ah, nagyon ideges voltam.
Délután kisütött a nap, ráadásul
megtaláltam a pénztárcámat, úgyhogy kicsit jobb kedvem lett, de mégis
beárnyékolta a tudat, hogy még 3 óra vezetés áll előttem… Ahogy szokásunkká
vált Janával, amikor várost nézni mentünk valahova, a Pizza Expressben
ebédeltünk (ahol nagyon odafigyelnek a glutén-érzékenyekre!), majd haza
indultunk. Fárasztó volt, sok útfelújítással, ami lassította a közlekedést, de
közben zenét hallgattunk, ami mindenkit felvidított, és még a nap is kisütött,
bár a hátunk mögött volt a nap, így visszatükröződött a visszapillantó tükörben,
emiatt megint nem sokat láttam…
Nagyon sűrű, izgalmakkal teli
hétvége volt, de el nem tudom mondani, mennyire örültem, amikor biztonságban hazaértünk.
Hétfőn munkaszüneti nap volt, így
tudtam pihenni egy kicsit, meg tanulnom is kellett, mert a nyelvvizsgára kellett készülnöm. Délután Janával rebarbara tortát sütöttünk.
A képek zseniálisak megint, és tényleg jó sok mindenre jutott idő. Ügyes vagy!
VálaszTörlésThanks Daddy!
TörlésÖröm olvasni a blogodat, kis bepillantás az ottani élet(ed)be.
VálaszTörlés(Szakmai szemmel is) jók a fotós meglátásaid, szépek a kompozíciók, színek, jók a kivágatok!
Köszönöm, Bálint! :)
Törlés