2013. október 15., kedd

04/10-15/10 Brighton


Pénteken délelőtt Willa bölcsiben volt, Daisy itthon. Valamiért nagyon fáradtan ébredtem, gyengének éreztem magam… Mivel úgy tűnt, hogy Daisy nem fáradt, gondoltam, hogy kimegyünk biciklizni, rollerezni egy kicsit, attól ő lefárad, így fog délután aludni, én pedig a friss levegő és a mozgás hatására felébredek. Már régóta szeretnék szép levelekről lenyomatot készíteni, és mivel kint voltunk, gyűjtöttem pár szép levelet, hogy majd befessem őket. A biciklizés után bementünk, Daisy festett, én pedig elkészítettem a levéllenyomatot – először azt gondoltam, Daisy is azt fogja csinálni, de őt annyira nem nyűgözte le, mint engem (már nagyon rég volt időm, lehetőségem ilyen kreatív dolgokat csinálni, ezt nagyon élvezem- kicsit visszamegyek oviba!)



Az ebéd kisebb harcba fulladt, Daisy nem evett semmit, mert nem tetszett a kinézete… Aztán, hogy folytatódjon a hiszti, nem akart elmenni Willáért… Azt hiszem, jól sikerült a kifárasztás, talán kicsit túlságosan is… De legalább aludtak mindketten délután!

Este G. Enikőhöz mentem, ott aludtam nála!

Szombaton Brighton-ba mentünk! A vonaton egy magyar férfi és a kisfia utazott mellettünk! Milyen kicsi a világ! Délelőtt a IV. György angol király Royal Pavilion-ját néztünk meg – kívül indiai, belül kínai stílusban épült – olyan volt, mintha nem is Angliában lettünk volna… (http://www.brighton-hove-rpml.org.uk/RoyalPavilion/Pages/home.aspx) 






Az idő gyönyörű volt, sütött a nap! Ezután kisétáltunk a Brighton Pier-re, ott ebédeltünk. Egy kicsit lehűlt az idő, beborult, fújt a szél, ezért meleg helyre akartunk menni, de már nem múzeumba, elég volt a délelőtti; végül a shopping centre mellett döntöttük. Bementünk pár ruhaboltba, de semmit nem találtunk, megnéztük az Apple Store-t, ahol egy Ipad-en fodrászosdit játszottunk :D, aztán még pár ruhaboltba bementünk, de hogy jól is érezzük magunkat, ezúttal felpróbáltunk pár kalapot, sapkát, cipőt, mindenféle vicces darabot… Sokat nevettünk! Aztán sétáltunk egy kicsit a városban; egy nagyon forgalmas úton találtunk egy templomot, ahol épp misét tartottak – ugyanis üvegajtó volt,  be lehetett látni! Sajnos csak a mise végére értünk oda…A mise után beszélgettünk egy kicsit a pappal, akiről kiderült, hogy Ausztráliából jött, és hogy volt Magyarországon, Eszergomban a Mária Valéria hídon - nagy élmény volt számára, hogy fél lábbal Szlovákiában, fél lábbal Magyarországon állt! :) Ezután lementünk a tengerpartra, ahol egy gyönyörűséges naplementének lehettünk szemtanúi. Volt ott egy óriáskerék, arra is felmentünk: gyönyörű volt a kilátás! Ezután pedig bokáig belementünk a tengerbe, annak ellenére, hogy már kezdett lehűlni az idő. Mindenestre eseménydús, vidám napot töltöttünk Brighton-ban!










Vasárnap ismét gyönyörű időnk volt, hétágra sütött a nap, egy felhő se az égen! Tettünk egy sétát a környéken, majd Enikő megmutatta, hol dolgozik.
Amikor hazajöttem, Fi mesélte, hogy már hiányoztam Daisynek, kérdezte, hogy ugye visszajövök még, nem mentem-e végleg el. Kis aranyos!

Amiért fontos dátum az október 6. (az aradi vértanúk mellett), hogy Willa egy éve ekkor született!!! Isten éltessen sokáig, Willa –billa-boo!! :)

A hétköznapok gyorsan teltek, ami talán kicsit nehézzé tette, hogy Daisy 3 étkezésen nem volt hajlandó enni, mert nem tetszett, ahogy kinézett, vagy mert alig látható bors volt az ételen… Eddig rendesen evett, nem örülnék neki, ha ez rendszeressé válna…
Ami még nem fordult elő, hogy 20 perc veszekedés, sírás árán bírtunk csak hazajönni csütörtökön az oviból. Szerencsére Daisy elaludt a kocsiban, ami nagyon jót tett, valószínűleg nagyon fáradt volt már a sűrű hét vége felé! Úgyhogy a délután már jó hangulatban telt!







Pénteken délelőtt sütit sütöttem Daisyvel. A recept szerint a tészta elkészítése és a sütés összesen 40 percet igényel, hát mi egy kicsit lassúak voltunk, így EGÉSZ DÉLELŐTT készült a süti… Szinte minden nehéznek bizonyult Daisynek: a tojást bele tudja ütni a tálba, de mivel csak a sárgájára volt szükségünk, nem hagytam, hogy ő csinálja; egy tábla csokit fel kellett kockázni, de túl kemény volt, így eleinte együtt vágtuk a csokit, majd Daisy feladta, hagyta, hogy én fejezzem be. Aztán a tészta szaggatását, azt gondoltam, hogy élvezni fogja, azonban viszonylag száraz volt a tészta, így töredezett, ezért Daisy ezt sem tudta csinálni, ráadásul gyakran csipegetett a tésztából, amit egy idő után már sokalltam… Hosszú és fárasztó délelőtt volt… DE: nagyon finom lett a végeredmény, megérte a fáradságot!
http://www.jamieoliver.com/recipes/chocolate-recipes/chocolate-biscuits-with-soft-chocolate-centres



***

Ahogy visszaolvastam az elmúlt hetet, egy az idézet jutott eszembe, amit az angol tankönyvemben találtam:

„ I was one of a group of boys who sat on the floor of our professor’s office for weekly lessons in spoken English. One day, the professor put a large sheet of white paper on the wall. The paper had a little black dot in one corner. The professor asked, “Boys, what do you see?”

We all shouted: “A black dot!”

The professor stepped back and said, “So, not a single one of you saw the white sheet of paper.  You only saw the black dot. This is the awful thing about human nature.People never see the goodness of things and the broader picture. Don’t go through life with that attitude.”

Nem teljes a kép, ha csak a negatív történéseket írom le, csak sajnos ezek jobban megmaradnak, meg szerencsére ritkán fordulnak elő. Általában nagyon vidáman telnek a napjaink, sokat nevetünk, játszunk, sok ölelést, mosolyt, puszit kapok és adok, néha megcsikizzük egymást, Disney –számokat hallgatunk, táncolunk rájuk, mesét olvasunk egymásnak, néha Daisy mesél nekünk, néha valaki mássá változunk a játék kedvéért, Willa pedig már próbálkozik járni, ha fogjuk a kezét!

***

Szombaton délután Janával St. Albansba mentünk várostnézni, meg vásárolni. Szerencsére jó időnk volt, annak ellenére, hogy esőt ígértek. Ami  nagy könnyebbség volt, hogy elvihettem az autót, mert a 20 perces útból 1 órás buszút lett volna, egy átszállással.

what does a trouser mean???

Este itt aludt Guy testvére, Brett, az ő feleség, Emma és a kislányuk, Poppy. (Nagyon rossz éjszaka volt, Poppy sokat sírt, emiatt a lányok se tudtak aludni… Én mindebből semmit nem érzékeltem, végigaludtam az éjszakát! :))
A vacsoránál (asztalnál ettünk! –ez nagy szó, már csak akkor nem eszünk a tv előtt, ha vendégek vannak nálunk…) jót beszélgettünk, vicces, hogy mindig eljutunk az angol nyelvtanhoz, hogy milyen bonyolult, és hogy az angolok maguk sem tudják az egyes nyelvtani szabályokat, meg néha a latin nyelv is szóba jön :D. Emma kérdezte, hogy mit fogok csinálni, ha hazamegyek, erre Fi mondta, hogy ne beszéljünk a hazamenetelemről… :/ Az biztos, hogy nem lesz egyszerű itthagyni őket, könnyes búcsú lesz! Tudom, hogy nem kell ezen gondolkodni, de néha eszembe jut, és kicsit összeszorul a szívem… Ilyenkor elhatározom, hogy minden pillanatot ki fogok használni, mert úgy repül az idő, hogy csak na!

Vasárnap szinte végig esett az eső, sajnos, de jó volt itthon lenni, az egész család együtt volt!:)

Hétfőn Daisy nagyon jól viselkedett, jól evett mindkétszer, nem kellett veszekedni vele! Büszke is volt magára! :D Este Fi később ért haza, mert nagy volt a forgalom, így én fürdettem meg őket. Szerencsére Daisy jól reagált, nem hiányolta Fit, hanem izgalmasnak találta!

Kedden délelőtt a lányok oviban, én nyelvsuliban voltam. Most már az advanced groupba járok! (Amikor elkezdtem, az upper-intermediate csoportba kerültem, mert kedden és csütörtökön nem volt advanced csoport, pedig a szintfelmérőn elég jól teljesítettem az advanced-hoz. De most már minden nap van, úgyhogy járhatok oda.)
Daisy ismét elaludt az úton haza az oviból -majd a kanapén folytatta.

Délután szép idő volt, így kimentünk a kertbe játszani, Jana és Jonathan is átjött!
Vacsora = veszekedés... :( Mindennel próbálkoztam: nem kap desszertet, nem nézhet tv-t, Fi szomorú lesz, persze semmi sem hatott. Végül amikor már megnyugodott, és talán el is felejtette, hogy milyen butaságokat hordott össze, még egyszer megkérdeztem, hogy megeszi-e, igent mondott... Még nem tudom, hogy kezeljem jól ezeket a helyzeteket...