Márc. 20-án megtudtam, hogy
Imogen talált egy másik állást, és két héten belül visszaköltözik Manchester közelébe. Elég
nagy sokként ért, hiszen sok időt töltöttem vele: kéthetente bérmálkozó
csoport, vele mentem Londonba a hajléktalanoknak ételt osztani, youth clubba is
együtt jártunk, voltam vele több szentségimádáson, misén, teniszeztünk is, stb…
22-én egy öregek otthonába
mentünk a bérmálkozó csoporttal- elolvastuk a vasárnapi evangéliumot, hozzá egy
kis magyarázatot, meg együtt imádkoztunk a nénikkel. Utána beszélgettünk is
velük. Szép volt, örültek nekünk, de szomorú volt látni, mennyire le vannak
épülve, egyedül vannak, távol a rokonaiktól…
Vasárnap utoljára mentem
Imogennel Londonba segíteni a nővéreknek. :(
27-én egy pap jött a youth
clubba, és tartott csak nekünk misét! Érdekes volt, sok mindenhez fűzött
magyarázatot, mi miért történik. Nekem is tanulságos volt!
28-án Keresztutat vezettünk a
bérmálkozó csoporttal. Valahogy ez sokkal jobban megérintett, mint az eddigi
keresztutak, talán azért, mert angolul volt, meg teljesen más szemszögből
közelítettük meg. Jobban kihangsúlyoztuk, hogy mi is az emberek között vagyunk,
akik halálra ítélték, Máriaként végignéztük, ahogy keresztre feszítik a fiát, és
az apostolok mennyire reménytelennek látják a
helyzetet, amikor meghal, akiben hittek… A keresztút után maradtunk
misén is.
Mindezek után pedig Imogennel,
Janával, Rebekah-val elmentünk St Albansba vacsorázni Imogen búcsúztatásaként.
Egy ázsiai étterembe, Wagamama-ba mentünk, ahol pálcikákkal ettünk, én
életemben először. Nagyon élveztem, vidáman telt az este, de hazafelé realizáltam,
hogy nehéz lesz a búcsú.
29-én Oxfordba mentünk Janával és néhány spanyol au pairrel a nyelvsuliból. Szuper napunk volt, nagyon szép város Oxford, gyönyörűen sütött a nap, sok fényképet készítettem! Íme a kedvenceim:
29-én Oxfordba mentünk Janával és néhány spanyol au pairrel a nyelvsuliból. Szuper napunk volt, nagyon szép város Oxford, gyönyörűen sütött a nap, sok fényképet készítettem! Íme a kedvenceim:
Április 6-án voltam szavazni
Londonban, nagyon jól szervezett volt, nem kellett sokat sorban állni. :) Utána
meglátogattam Ildikót, akinek már többször segítettem kommunikálni a
nővérekkel. Délután pedig vásárolni mentem alapanyagokat Daisy szülinapi
ajándékához: gombokat, vásznat, ragasztót. Képzeljétek, nem tudtam megvenni a
3,5 fontos ragasztót, mert nem töltöttem még be a 21. évet… Nem hittem el, amikor
az eladó megkérdezte, hogy hány éves vagyok… Azt hittem, viccel…
Ápr. 11-én megint bementem Londonba,
hogy fordítsak Ildikónak. A megbeszélt időponthoz képest egy órával előbb
mentem be, hogy imádkozzak a nővérekkel. Utána fordítottam Ildikónak: Budapestre
utazhat Húsvétra, hogy találkozzon az anyjával és lányával, akiket már 4
hónapja nem látott. Utána segítettem neki ajándékokat venni magának és a családjának.
( A nővérek adtak neki pénzt, mindig mondja, mennyire kedvesek hozzá:))
Délután pedig Daisy 4. szülinapi
partyja volt. Amikor hazaértem, egy hatalmas PINK ugrálóvár méretű csúszda
fogadott a kertben. Sok gyerek volt, jól érezték magukat, de szerintem túl nagy
volt a felhajtás, a tortája egy rózsaszín hercegkisasszony volt, és hihetetlen,
mennyi ajándékot kapott! Még most is rosszul vagyok a rózsaszín szín láttán… :D
| Ajándékom Daisy szülinapjára |
Vasárnap Windsor kastélyhoz mentünk
a családdal piknikezni. Gyönyörű napsütés volt, jót sétáltunk, szuper napot
töltöttünk együtt!
Este pedig Janával és Claire-rel beszélgettünk egy pub-ban.
Amit már réges-rég le kellett
volna írnom, hogy Willa már hihetetlen sokat fejlődött, teljes magabiztossággal
jár, szalad, egyre több szót tud mondani: mummy, daddy, Daisy, Laura, Jana, teddy,
please, thank you, bathtime, one more, biscuit, (sit) down, morning, button, yeah, ball, állathangokat is nagyon jól utánozza,
legújabb szava a NO :D
Végezetül egy videó, ami remélhetőleg mosolyt csal az arcotokra! (Nem a kameraállásra gondolok... :D)