Csak úgy repül az idő! Már több mint egy hónapja, hogy
visszajöttem!
Januártól Daisy keddtől péntekig, azaz 4 napot jár oviba,
Willa pedig január végéig járt 3 délelőttöt bölcsibe, így a péntek délelőttjeim
szabadok voltak. Ezekben az üres órákban sütöttem –főztem. Egyrészt, mert Fi
megkért, hogy a lányoknak főzzek egy nagy adag beef-stew-t és fish pie-t, amit
le fagyasztott. Általában ő szokott előre főzni esténként, de ez most
különleges volt, hogy én csinálhatom. Az az igazság, hogy nem nagyon főzök,
mert hét közben együtt eszem a szülőkkel, hétvégén pedig csak akkor főzök, ha
nincsenek itthon és nincs maradék. Pedig nagyon szeretek – és mindig kihasználom
a lehetőséget. Másrészt az volt a szerencse, hogy péntek délelőtt Jonathan is
oviban van, akire Jana vigyáz. Így szinte mindig átjött Jana és vagy csak
beszélgettünk, vagy sütöttünk is valamit a tőle kapott receptes könyvből. Ő
lisztérzékeny, így nem egyszerű megfelelő receptet találni. Első ilyen szabad
pénteken crunchy raspberry ripple terrine-t
készítettünk – nagyon finom lett. Kis apróság, hogy csütörtökön este, amikor
kerestük a receptet, sok fagylaltos volt, de megegyeztünk, hogy azokat majd
nyáron csináljuk meg. Ennél azonban csak a hozzávalókat néztük, és megörültünk,
amikor láttuk, nincs benne liszt. Az elkészítés módját viszont már nem olvastuk
el, így csak másnap reggel derült ki, hogy 4 órára a mélyhűtőben kell
pihentetni… A második alkalommal liszt nélküli csokitortát csináltunk, az is
finom lett!
Egyik
szerda este megnéztem Janával a Hobbit 2-t moziban. A telefonszolgáltatómnak
van egy akciója, amivel 2 jegyet 1 áráért megkapok, csak egy sms-t kell írni, s
kapok egy kódot. Az Éhezők viadala 2-t is így néztük meg 8 helyett 4
fontért. Sajnos azonban ez alkalommal
nem kaptam meg a válasz sms-t a kóddal, többször is próbálkoztam, meg fel is
hívtam őket, de sehogy sem működött… Szerencsére kedves volt a pénztáros, és a
sok próbálkozásra tekintettel adott diákkedvezményt … A film végére persze 5
sms fogadott a kóddal… Nagyszerű….
Január
23. nagy nap, 20 éves lettem. Egy rémálommal kezdődött: egy pénteki napon azt
hittem, hogy szombat van, amikor is Enikővel terveztem találkozni, így bementem
Londonba, vagyis már úton voltam, amikor rájöttem, hogy péntek van és a
lányokat otthon hagytam egyedül… :O Borzasztó érzés volt.
Reggel
megkaptam az ajándékokat a családomtól, barátoktól: sok sok lufit üzenetekkel,
képeslapokat,sms-eket, két receptes könyvet
és egy kötényt Laura Star Baker felirattal! Este, amikor Fi hazaért, ettünk
tortát, amin Daisyvel együtt fújtam el a gyertyát. Az ünnepi vacsorára Jana is
meg volt hívva, nagyon jól szórakoztunk. A desszert csokiszökőkút volt, amit én
adtam nekik Karácsonyra! Epret, banánt és pillecukrot/ marshmallow-t
mártogattunk bele, nagyon finom volt!
Itt
is szeretném megköszönni mindenkinek, aki gondolt rám, felköszöntött!
Szombaton
ténylegesen, nem csak a rémálmomban találkoztam Enikővel. Gyönyörű időnk volt, hihetetlen
napsütés, szép parkokban sétáltunk és rengeteget beszélgettünk! We had such
fun!
Vasárnap
ismét mentem Imogen-nel segíteni Teréz anya nővéreinek a hajléktalanok étkeztetésében.
Utána pedig a nővérekkel együtt mondtunk esti imát és rózsafűzért, majd
beszélgettünk is velük. Az egyik nővér és egy pap is mondta, hogy milyen jó
apáca lenne belőlem! Huh –erre nem számítottam… Legutoljára kb. 5 éves
lehettem, amikor a szerzetesi életen gondolkodtam a Muzsika hangja hatására :D.
Ez indított arra, hogy többet imádkozzak azért, hogy megértsem, mi a Jóisten
terve velem. ’Thy will be done’
Daisy aranyköpésével zárom a mai bejegyzést:
'We made pop music today. You know like popcorn!' by Daisy