2014. március 30., vasárnap

14/02- 16/03 Egy hónappal közelebb az évvégéhez...

Febr. 14-én pénteken Daisynek és Guynak téli szünete volt. A hétvégére Leeds-be mentem egy lelkigyakorlatra a bérmálkozós csoporttal. Imogennel ketten utaztunk, a többiek egy másik autóval mentek. A 3 órás úton volt lehetőség sokat beszélgetni, meg rózsafűzért mondani, mert zuhogott az eső, nagyon fújt a szél, sötét volt, rosszak voltak a látási viszonyok. A hétvége nagyon mély volt, sok imával. Ami nagyon különleges volt, hogy az oltáriszentség végig ki volt téve a tornateremben, ahol minden közös program zajlott. A két 13 éves lány, akik a csoportból ott voltak, Santa és Catherine nagyon aranyosak, sokat beszélgettünk, nevettünk.

Az ezt követő hét nagyon könnyű volt, mert Daisy hétfőn-kedden nagyszülőknél volt, szerdán Willa oviba ment csütörtök helyett, Guy és Daisy pedig moziba mentek, a Jégvarázst (Frozen) nézték meg.  Így szabad volt a délelőttöm. Csütörtökön pedig Guy szüleihez mentek, így az a nap is laza volt. Fi ismét megkért, hogy főzzek: ezúttal fishcake-t készítettem a lányoknak, hogy lefagyasszuk.

Itt van egy fehér folt, nem emlékszem semmi említésre méltóra a február utolsó hetéből…

Viszont a március nagyon jól kezdődött. Szombaton cheesecake cupcakes-t sütöttem, délután pedig két órát teniszeztem Imogennel! Nagyon -nagyon élveztem! Vasárnap pedig a templomban volt sütiárusítás, amire sütöttem a muffinokat. Nagy sikere volt, gyorsan elkeltek.





Délután ismét mentem Londonba segíteni a nővéreknek. A végén beszélgettem az egyik apácával, aki megkérdezte, honnan jöttem, és amikor megtudta, hogy magyar vagyok, nagyon megörült. (A nővérek fenntartanak egy házat nőknek, akiknek nincs hol lakniuk, vagy nehéz sorsuk van.) Ide került egy magyar-román nő, akit bántalmaztak, de nem beszél angolul, így elég nehéz kommunikálni vele. Ezért megkértek, hogy fordítsak neki. Örültem, hogy segíthettem, a fordítástól féltem egy kicsit, mert mindig nehéz nyelvet váltani, de szerencsére egész jól ment, viszont nagyon szomorú dolgokat mesélt, és eléggé megérintett, megterhelt…

Szerdán este a Janával, Imogennel, Rebekahval étterembe mentünk utószülinapi vacsira.

Egy héttel később, Hamvazó szerdán kenyér-víz böjtöt tartottam. Egész nap a finom magyar kenyér járt az eszemben, hogy otthon milyen luxus lenne böjtölni… :D

Márc. 8án Enikő hozzám jött. Ám amikor kitakarítottam, bevásároltam a hétvégre, felhívott, hogy beszélni akar velem, de épp vezettem, ezért kicsivel később visszahívtam.  Attól tartottam, hogy lemondja a hétvégét, aminek nagyon nem örültem volna… De csak annyit akart, hogy elmehet-e egy Chelsea meccsre, és utána jönne csak hozzám. Aztán felmerült az ötlet, hogy én is mehetnék, mert van még egy szabad jegy. Ez volt fél ötkor. A meccs fél hatkor kezdődött. Hirtelen ötlet volt, de tetszett, úgyhogy elmentem. Igaz ugyan, hogy az első 25 percet lekéstem, de szuper helyünk volt, második sorból néztünk, és a második félidőben épp jó oldalon voltunk, így nagyon közelről láttuk a Chelsea rúgta gólokat. Hihetetlen élmény volt! Ezután hazajöttünk, friss kenyeret ettünk (a havazószerdai böjtöm jutalmaként), ez is különleges volt!
Vasárnap nagyon szép idő volt, mise után elmentünk sétálni. Ebédre főztünk finom husit, krumplit tzatzikit. Teljesen otthoni vasárnapi ebéd- hangulatunk volt! Mielőtt elment volna Enikő, megérkezett a család, így találkozott velük!

Fi szülinapja márc. 10-én volt. Guy-nak hosszú hétvégéje volt, így ő vitte Daisy-t és Willát az úszásra, majd Fivel együtt ebédeltek egy étteremben. Amíg én egyedül voltam itthon, kitaláltam, hogy sütök valami desszertet. Egy magyar recepteskönyvet adtam Fi-nek, amiben vannak történelmi utalások, sok kép Magyarországról, azt lapozgattam, amikor megláttam a Somlói galuskát. Még sosem csináltam, de nagyon megkívántam, így arra esett a választás. Nem volt egyszerű, valljuk be. A baj ott kezdődött, hogy találtam egy videós receptet, és az alapján akartam megcsinálni. Csakhogy a szuper laptomon hangszórója néha nem működik, akkor éppen bevágta a durcást, és 5szöri újraindítás sem segített. viszont recept nem volt a videóhoz csatolva, így nem tudtam a mennyiségeket. Kénytelen voltam több receptből összeollózni egy sajátot… Akkor jött a következő ’akadály’: nem volt autó. Hát jó, nem baj, úgyis jót tesz egy kis séta. Másfél óra alatt meg is jártam, sok - sok bénázás és idegeskedés után a számítógéppel. Kb. du. 2 óra volt, mire nekiálltam a sütésnek. 3 különböző piskóta, vanillia sodó, lekvár, csoki öntet, tejszínhab, stb… Egész délután a konyhában sürögtem-forogtam,az eremény óriási halom mosogatni való. De nagyon finom lett, mindenkinek ízlett, megérte. Ami az én nagy bajom, hogy a szülők nem esznek sok édességet, nem tudom, hogy csinálják,  de vannak desszertek, amik két hétig állnak a hűtőben… Én meg nem eszem édességet a nagyböjtben, meg egyébként sem akarom megenni az egészet, ha már a szülők nem is… Ezért vittem a bérmálkozó csoportba, meg a szomszédba is, mert annyira nagy adag készült. A lényeg, hogy örültek neki és nem kellett kidobni.

Aznap délután felhívott az egyik apáca Londonból, akinek segítettem a magyar nővel kommunikálni, hogy fordítsak valamit megint a telefonon.
Másnap megint hívott, hogy egy rendőrrel lesz megbeszélés, de nincs ki fordítson, hogy be tudnék-e esetleg menni. Mivel azonban reggeltől estig dolgozom, későn tudtam volna csak beérni, így végül is nem kellett, találtak valaki mást. Az igazság az, hogy nem bántam, hogy nem volt rám szükség, mert nem viseltem volna jól, ha még egyszer meg kell hallgatnom azokat a borzalmkat…

Azon a héten Willa nem volt túl jól, ezért nem tudtam nyelvsuliba menni…
Pénteken nem aludt délután Willa, de mivel nem sírt, az ágyában hagytam játszani. Mikor idő volt, hogy induljunk Daisyért a suliba, ez fogadott: 





Szombatra megbeszéltük pár aupairrel, hogy kosarazni fogunk, de sajnos nem jött össze, többen lemondták, végül csak ketten maradtunk, de nekünk meg nem volt labdánk. Felmerült, hogy azért találkozzunk egy italra, beszélgetésre St Albansban. Én megadtam a telefonszámomat, a másik lány meg felhívott, amikor megérkezett a megbeszélt helyre. És mi történt? Ott vártam a hívását, amikor észrevettem, hogy NINCS nálam a telefonom! :( Borzalmasan rosszul éreztem magam, szegény lány… Egy ideig vártam, hátha felismerem, de nem, nem láttuk egymást… What a day!


Vasárnap Londonba mentem Janával a St. Patrick’s Day felvonulásra (a képek témája: ZÖLD), gyönyörű napsütés volt megint, sokat sétáltunk, aztán bementünk a Harrodsba, (http://www.harrods.com/)  és azt játszottuk, hogy találgattuk, mennyibe kerülhetnek az egyes áruk. Jól szórakoztunk, de kicsit gyerekesek voltunk… :D Miután 500 fontos nadrágok (én egy 30 fontos nadrágon már fenn tudok akadni….), 1000 fontos kézitáskák, több ezer fontos ruhák között nézelődtünk, stílusosan bementünk az út túloldalán lévő Sainsbury-be, és kevesebb, mint 2 fontért vettem egy csomag kekszet és egy tábla csokit. 










Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése