Szombaton elkaptam egy
hányás-hasmenéses vírust, ezért vasárnap elég rosszul éreztem magam, sokat
aludtam. Willa is elkapta a vírust, éjszaka többször is hányt, de ő már
vasárnap jól volt. A család elment St. Albansba várost nézni, így csend és nyugalom
volt itthon.
Hétfőn már jobban voltam, nem
kellett itthon maradnia Fi-nek. Délelőtt ’Jackie in the box’-ra mentünk, első
alkalom, amikor Fi nem volt velünk. Ami nehéz volt, hogy Guy elvitte az autót
munkába, így a ’double-decker’ babakocsival mentünk. Ráadásul Willa 9-10 óráig
alszik általában, és Jackie 10.15-kor kezdődik. Hamarabb felébresztettem
Willát, de sosem egyszerű elindulni, így persze nagyon kellett sietni. Az út
egy emelkedőn vezetett fel, két gyereket feltolni nem volt könnyű, de épp
időben odaértünk. ’Jackie’ után volt egy
kis időnk még ebéd előtt, így lementünk a játszótérre. Hazafelé Daisy végig
sírt, mert nem azon az úton mentünk haza, amin Fi-vel szoktunk (akkor mindig
kocsival mentünk… ). Az utunk egy mező
mellett vezetett, ahol Daisy meg akarta simogatni a lovakat. Azonban nem
hagyta, hogy kicsatoljam a babakocsi biztonsági övét, viszont ő nem tudja
magának kikapcsolni, így persze nem simogatta
meg a lovakat, nem mintha nagyon ráértünk volna… . Így szinte folyamatosan 15
percig bőgött… :/ Délután Daisy és Guy elmentek Daisy leendő ovijába megvenni a
school uniform-ját. Mikor hazaértek, én
bementem Londonba G. Enikővel találkozni. Nagyon jó volt újra látni, jót
beszélgettünk, tervezzük, hogy majd hétvégenként elmegyünk egy-egy híresebb
városba!
Hétfőn megérkezett az aupair a
szomszédba!
Kedden délelőtt Daisy oviban
volt. Ebédidőben (!) a szomszédból
átjött bemutatkozni az anyuka, Zoe, a kisfia, Jonathan, és az aupair, Jana.
Nagyon kedvesek voltak, de sajnos elég rosszkor jöttek, épp elkészült Willa
ebédje, meg kellett volna etetnem, aztán Daisyért kellett menni az oviba. Ehhez
képest, amikor végre elbúcsúztak, Willa el kezdett bőgni, nem hagyta, hogy
megöleljem, eltolt magától, nem volt hajlandó enni se... Ráadásul indulni
kellett volna már Daisyért… Kicsit kétségbeesve felhívtam Fi-t, hogy mit
csináljak, mondta, hogy adjak gyógyszert Willának. Hazahoztuk Daisyt, Willát lefektettem,
a délután megismétlődött az délelőtti sírás-rívás, de szerencsére hamarabb
hazajött Fi a munkahelyéről, így a vacsit már vele együtt küzdöttük végig.
Szerdán mindkét lány itthon volt,
ebédkor megint sírt Willa, viszont a délután kicsivel könnyebb volt, mert Jana
a szomszédból átjött, így a vacsinál már ketten voltunk, így nem volt olyan
vészes, amikor Willa megint nagyon sírt, biztos nagyon fájdalmas volt a
fognövés… Nem volt egyszerű ez a két nap… :/
Csütörtökön nagyon nyugis napom
volt, Daisy először volt oviban egész nap, Willa pedig újra a régi volt.
Délelőtt Willával elmentünk a bölcsödébe beszoktatásra- vidám volt és felszabadult!
Ami különösen értékelendő volt a napban, hogy majdnem 30 °C és napsütés volt!
Amíg Willa ebéd után aludt, kinn a teraszon olvastam, napoztam! Daisy-ért
Guy-jal együtt mentünk, így a délután laza volt, mert Guy itthon volt.
Pénteken délelőtt megint
elmentünk Willa bölcsijébe, most Daisyvel, engem kb. 5 perc után kiküldtek,
hogy legyen kicsit egyedül is Willa. Most is nyugodt, vidám volt.
Az aznapi vacsoráról készítettem pár képet:
Szombaton egy család két
kislánnyal jött hozzánk, délután pedig pogácsát sütöttem – porélesztővel, amit
még sosem használtam, nem lett elég puha, nem is kelt meg eléggé, nem voltam
megelégedve, lassan, de azért fogy:)
Az eredi cél az volt, hogy
vasárnap egy aupair találkozóra sütöm, el is vittem, de nem szívesen
osztogattam, nem voltam büszke rá…
Este találkoztam 2 aupairrel,
akik Hemel Hempsteadben laknak, jót beszélgettünk.
Vasárnap délelőtt bementünk Londonba Janával,
az aupair-rel a szomszédból városnézni. Sajnos rossz idő volt, esett az eső,
hideg volt. Délután az aupair-ekkel St. James’s Parkban piknikeztünk, de elég
rossz idő volt, elkezdett esni az eső, meg fújt a szél, úgyhogy hamarabb
hazajöttünk. Nagyon sokan voltunk ott, 2-300 aupair jött el, de talán épp
ezért, nem volt annyira jó lehetőség ismerkedni, mindenki a barátaival jött,
velük is beszélgetett. Én találkoztam pár magyarral is, az egyik az
évfolyamtársam az egyetemről, úgyhogy főleg velük voltam, nem is beszéltünk
sokat angolul…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése