2013. augusztus 10., szombat

31/07 – 09/08 Chocolate cake, au pair meeting, vendégek, futás, nevelési kérdések, cooking- serving… :)

Ahogy már előbb említettem, szerdán csokitortát sütöttem – elvileg Daisy-vel, de nem sokat „segített”- inkább Guy-jal játszott a kertben - élvezte, hogy otthon van az édesapja, ami nekem is könnyebbség volt, hiszen mindent ő akart volna csinálni, és én tudtam, hogy nem menne neki, és nagyon sok türelem kellett volna. Tudom, hogy most a tanulás korszakában van, és épp hogy ösztönöznöm és segítenem kellene a folyamatot, de minden, amit próbál csinálni, nagyon lassú és igen türelempróbáló! Tehát nekem is megvan a kihívás, hogy tanítsam, és hogy én is tanuljak- főleg türelmet!
A csokitorta egyébként nagyon egyszerűen elkészült, mindenkinek ajánlom, mert ráadásul eszméletlenül finom is!!!

Szerda este végre sikerült találkoznom au pair-ekkel (ugyanis már régen felvettem a kapcsolatot az egyik lánnyal, de többször le kellett mondania, mert a szülők későn értek haza, vagy mert már fáradt volt- bár néha örültem is neki, mert én szintén fáradt voltam, hogy elmenjek hazulról…), akik ugyanúgy Hemel Hempsteadben dolgoznak. Két spanyol és egy lengyel lánnyal töltöttem az estét egy kávézóban. Jót beszélgettünk, persze mindegyikünknek voltak nyelvi nehézségei, de éppen ezért volt vicces, néha kisegítettük, máskor kijavítottuk egymást, megosztottuk tapasztalatainkat, problémáinkat  - vagyis főleg ők meséltek a problémáikról a szülőkkel kapcsolatban. Egyesek nem foglalkoznak a gyerekekkel, mikor hazaérnek, hagyják, hogy sírjanak, persze az au pair, ha otthon van, megvigasztalja őket, törődik velük, van, hogy a teljes szabad napját a gyerekekkel tölti, amiért nem kap elég fizetés kiegészítést. Mások nem adnak elég ételt a lánynak, végül van olyan szülő, aki állandóan ellenőrzi, mit csinál az au pair… Nem sorolom tovább, de a lényeg, hogy nem volt jó hallgatni, pláne úgy, hogy nálam egyenlőre semmi ilyen probléma nem jelentkezett! Az én családom tiszteletben tartja a szabadidőmet, ellátnak étellel, nagyon kedvesek, van egy autó, amit bármikor használhatok – elsősorban a gyerekek szállítására, de esti programjaimra is elvihetem! Nem mintha eddig nem értékeltem volna, hogy ehhez a családhoz kerültem, de ez után a beszélgetés után még inkább hálás voltam!

Csütörtökre nagyon elfáradtam, de szerencsére pénteken már feleannyi teher nehezedett rám, mivel Fi itthon volt!

A hétvégén a család barátai – szülők két kislánnyal aludtak itt, a lányok nagyon jól eljátszottak, bár Daisynek még tanulnia kell, hogy megossza a játékait másokkal!
Hétfő délután Fi a lányokkal elment vásárolni, én pedig otthon maradtam. Nemrég vettek egy futógépet a garázsba, ami előtt van egy tv, így futás közben filmet tudok nézni, így élvezetesebb, és még nyelvtanulás szempontjából is jó, mert angol hanggal és felirattal nézem! Harry Potter 6. első felét megnéztem délután, és annyira élveztem, hogy este, amíg a lányok fürödtek, befejeztem! Persze nem végig futottam, hanem sétáltam is. :)

Kedden délután elmentünk a közeli játszótérre, amit a lányok, főleg Daisy nagyon szeret, de nekem sosem könnyű- először is összeszedni mindent, amire szükség lehet a játszótéren: enni-innivaló, naptej, kalap, pelenka, Willának játék és pokróc, amire letehetem, amíg Daisyvel egyik játékszertől a másikhoz rohangálok. Különös, hogy otthon bossy, idegen környezetben pedig félénk, lassan oldódik fel, ezért szinte végig ott kell mellette lennem, löknöm kell a hintán, el kell kapnom, amikor lecsúszik a csúszdán, stb…  Végül a játszótérről való hazaindulás is problémás, egyrészt mert már kezd fáradni, pláne ha nem aludt délután, másrészt még egy, meg még egy játékszerre fel akar menni…  Ez teljesen normális, de még hozzá kell szoknom!
Kedd este is futottam, nagyon élvezem!

Szerdán délelőttönként Baby Rhyme Time van a  könyvtárban- mondókákat, éneket énekelünk- én tanulok! Daisy itt is lassan oldódott fel, eleinte annak ellenére, hogy ismerte az énekeket, nem énekelt, csak a végére tudtam rávenni:).
Délután szerencsére aludt Daisy, így volt egy kis időm, és palacsintát sütöttem.

Csütörtökön egy másik játszótérre mentünk, amíg a játszótéren voltunk, minden rendben volt, Daisy élvezte, Willa is – ő nagyon nyugodt, eljátszik magában. Aztán mikor indulnunk kellett vissza, Daisy nem volt hajlandó velem jönni, amikor végül elindult, előre rohant, át az úton… Ezek után nem adtam neki cukrot, egyébként sem adtam volna a vacsora előtt, de a viselkedése miatt semmiképp, ezért nyafogott az úton hazafelé. Mikor hazaértünk és leállítottam az autót, mondta, hogy már félúton kicsatolta magát… Ez már kicsit sok volt… Végül a vacsora is lassan készült el, de legalább jól ettek a lányok! :)

Pénteken Fi egyik barátnője és két gyereke jött vendégségbe, egy 4 éves kislány, és egy kétéves kisfiú. A lány, Olivia nagyon hasonló természet, mint Daisy, bossy, de lassan oldódik fel, eleinte kicsit félt tőlem :D, de a kisfiú, Finley, (gyönyörű vörös, göndör haja van!) nagyon gyorsan megbarátkozott velem, együtt fociztunk, löktem a hintán, segítettem neki a csúszdán, aztán a trambulinra már mindhárom gyerekkel együtt mentem, nagyon aranyosak voltak!

A hétvégére egy másik család érkezik, Daisy egyik legjobb barátnője az oviból, Alice és az anyukája!

Az estékről általában: A vacsora a főétkezés, 8-és fél10 között szoktunk enni, most már szinte mindig tv-t nézünk evés közben, a kanapén az ölünkben. Eleinte  nagyon idegen volt ez, de már kezdek hozzászokni, néha filmet nézünk, néha pedig egy főzőműsort,  MasterChef a címe, http://www.bbc.co.uk/programmes/b006t1k5. Egyre jobban kezd érdekelni a sütés-főzés, és a tálalás, Fi is nagyon ügyes ebben, de ez a főzőműsor is szerepet játszik benne! :)

Willának újabb foga nőtt ki, már nagyon jól megy neki a forgás, és lassan elkezd mászni, nagyon izgalmas!!! 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése